Diabetes prevenció: kérdések és válaszok

A Lancet Diabetes & Endocrinology hasábjain megjelent közlemény 15 éves áttekintést ad közre: a Diabetes Prevention Program Research Group munkáját, amely főként a 2-es típusú diabetesre (T2DM), és annak microvascularis szövődményeire fókuszál.

Az optimális módon megtervezett vizsgálat jelenleg már 15 éve zajlik, és legfőbb tanulsága, hogy a T2DM prevenciójában a legfontosabbnak a diéta és a fizikai aktivitás tekinthető. Placebo-kontrollált vizsgálatban igazolódott, hogy az életmódi változtatás 27%-kal (HR 0,73, 95% CI 0,65–0,83; p<0,0001) míg a metformin adása 18%-kal csökkentette a diabetes előfordulását (HR 0,82, 0,72–0,93; p=0,001). Megjegyzendő, hogy a vizsgálat nyomon követési nehézségei ellenére a túlélő kohorsz mintegy 88%-át valójában nyomon lehetett követni a 15 év során.  

Hosszú távú vizsgálatok esetén számos meglepetéssel és csalódással is szembe kell néznünk. Az új adatok szerint pl. az életmódi változtatások előnye az idővel csökken, tehát a legfrissebb adatok már azt tükrözik, hogy a 15 éves nyomon követés idején az életmódi változással szemben a metforminnal elért eredmények elkezdtek közeledni egymáshoz, csekélyebb a különbség.  A szerzők szerint T2DM esetén a microvascularis szövődmények univerzális módon nem előzhetőek meg bármely kezeléssel sem (prevalenciák: placebo mellett 12,4%, 95% CI 11,1–13,8; metforminnal 13,0%, 11,7–14,5; életmódi változtatás esetén pedig 11,3%, 10,1–12,7). Jellemző, hogy a szövődmények aránya életmódi változtatásokat illetően csak a nőknél csökkent (21%-kal kisebb prevalencia mint placebo mellett; p=0·03) valamint azoknál, ahol nem alakult ki a manifeszt diabetes (28%-kal kisebb prevalencia, mint a T2DM kialakulása esetén, p<0,0001). Általában megállapítható, hogy a metformin olcsó és hatásos gyógyszer a diabetes prevenciójában.

A nemek közötti ilyen értelmű különbség oka a microvascularis szövődmények megelőzhetőségét illetően egyelőre nem  tisztázott. Nőknél az inzulinrezisztencia és a diabetes kialakulását számos tényező befolyásolja: a terhességgel kapcsolatos súlygyarapodás, majd az eredeti testsúly visszanyerésének nehézsége, maga a terhesség ténye, a menopausa, szociális tényezők, amelyek pl. gátolják a megfelelő fizikai aktivitást. Egy korábbi vizsgálat hasonló elrendezés mellett azt mutatta, hogy az életmódi változtatás vagy a metformin adása másképpen hat a diabetes megelőzhetőségét illetően. Főként az anamnesztikus gestatiós diabetest tekintve, ahol annak megléte esetén mindkét terápiás módszer hatásos, míg annak hiánya esetén csak az életmódváltoztatás tekinthető hatékonynak.  

Nem ismeretesek viszont azok az egyéni jellemzők, amelyek prediabetes esetén karakteressé teszik, ki reagál majd az életmódváltoztatásra – és ki a metformin kezelésre a súlycsökkenés és a normál glukóz toleranciára való visszatérés tekintetében. Mi lehet a jelentősége a teljestest- illetőleg hasi adipositasnak, a zsírmájnak, az inzulinrezisztenciának és a szubklinikai szintű gyulladásnak? Genetikai tényezők is meghatározhatják a testsúlyt, és a hasi-, valamint egyéb ektópiás depókból származó adipositas csökkenését. Több adat ismeretében vajon hasznosabbá válik-e az életmódváltoztatás vagy egyéb prevenciós módszer, és ez párhuzamba állítható-e az illető prediabeteses profiljával, éppen azért hogy jobb eredményeket, kedvezőbb klinikai kimenetelt érhessünk el?

Bár a közleményben említett Diabetes Prevention Program és a nyomon követéssel kapcsolatos tanulmányok hasznos információval szolgáltak, nyilvánvaló, hogy számos innováció szükséges a diabetes hatékonyabb és tartósabb prevenciójának elérésére. Hatékonyak lehetnek további diétás intézkedések, pl. a sokak számára ismerős mediterrán diéta, az extraszűz olivaolaj és diófélék alkalmazásával. Elképzelhető hogy e diéták segíthetnek a gestatiós diabetes megelőzésében is. Bár a strukturált diéták nehézsége éppen a hosszú távon való fenntarthatóságban rejlik, biztató tény, hogy a közleményben elemzett program életmódi változtatásai mintegy 9 éven át fenntarthatóak voltak. Kérdés, hogy 15 évre ez kiterjeszthető-e.

A diéta és a fizikai aktivitás intenzívvé tétele már a kezdetektől fogva fontos lehet és hosszú távon eredményesebb. Pl. prediabetes esetén a normál glukóz-reguláció elérése a fenti vizsgálat szerint csökkentette a diabetes kialakulásának kockázatát.

Természetesen egyéb gyógyszerek és módszerek alkalmazását is vizsgálni kell a T2DM megelőzhetőségét illetően (pl. pioglitazon, glukagonszerű peptidreceptor analógok, bariátriai műtétek stb.) Vizsgálni kell, hogy egyes, kimondottan prediszponált népcsoportokban, és rosszabb egészségügyi körülmények között élő populációknál lehetséges-e a microvascularis szövődmények megelőzése pl. szociális munkások, házigondozás, vagy okostelefonos megoldások révén. Számos országban ez döntő kérdés lehet, bármely egyszerű és költséghatékony megoldás, mint pl. India, Kína, vagy  a szubszaharai országok területén.

http://www.thelancet.com/journals/landia/article/PIIS2213-8587%2815%2900331-9/fulltext

2015. október 30.